Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Továbblépés – és a tovább élés… már más struktúrával!

Az IFABO’91 Budapest kiemelkedő eseménye volt a BNV-nek! „A Budapesten először megrendezett IFABO (Internationale Fach-Ausstellung für Büro-Organisation), az immár hagyományos bécsi IFABO kistestvére, első alkalommal teremtette meg hazánkban a nagy számítás-, távközlés- és irodatechnikai vásárok, a CEBIT, a SYSTEMS, az OBGATECHNIK, a SICOB stb. légkörét és hangulatát. A budapesti IFABO kiállítóinak száma ugyan elmaradt a CEBIT kiállítóinak számától – ezért áttekinthetőbb is volt –, de a kínálat keresztmetszete, a bemutatott áruk spektruma megközelítette a nyugati példákat. Igy, mint cseppben a tenger, a budapesti kiállítás is már jót tükrözte a fejlődési Irányzatokat.”

article preview

Az új évtized új kihívásokat hozott magával és a kihívások egyre nagyobb figyelmet és fegyelmet, pontosságot és egy újra rajzolt képet hozott magával. Ha nem akartál lemaradni, fel kellett venni a versenyt és beállni a sorba. A fenti kiállítás is magával hozta azokat a felkínált lehetőségeket, amiket meg kellett ragadni. Közben újra kellett értékelni a külföldről jelentkező igények kielégítését célzó gondolatokat is. Ilyen volt egy új installáció gondolatának beillesztése a jövőképbe. Tudtuk, hogy az, ami van, sajnos, kevés és… hm, hogy is mondjam, behatárolt a térformálásban, mint az egyedi is. Kell valami új, olyan, amit a külföld már használ. Ez lenne az OCTANORM.

 Meg kellett tehát teremteni az új reklámcég (EUROFLASH Reklám Kft.) alapjait, és ki kellett alakítani egy új struktúrát, a PR-re (Public Relations) építve.

(A PR része minden módszer, ahogy a cég kapcsolatba lép környezetével, ami a következők lehetnek: kutatások, felmérések, online kommunikáció, közösségi média, hírlevelek, filmek, videók, konferenciák, vendéglátás, szponzorálás, kiállítások, konferenciák; és ezen szolgáltatások ajánlása más cégek részére, a már meglévő kiállítási szolgáltatással együtt.)

Amúgy is átalakulóban volt már sok minden a szolgáltatásiparban – még inkább igazodott a nyugati példákhoz. A hazai vállalkozásoknak nem nagyon volt tőkéje, így azok ráépültek a rendszerváltás kapcsán betüremkedő nyugati vállalkozásokra, és mint képviseletek jelentek meg a piacon. Ilyen „piac” volt elsőként az IFABO is 1991-ben, amin a kor nyugati technológiái tükröződtek vissza. Szerencsénkre akkoriban valamilyen szinten már tőkeerős volt az Y STUDIO és az EUROFLASH is, a maga „mezei” lehetőségeivel.

(Marketing! Minden olyan tevékenységet marketingnek tekintünk, amely során a fogyasztókat arról próbálod meggyőzni, hogy a versenytársaid kínálata helyett a te termékedet vagy szolgáltatásodat válasszák. Ehhez egy olyan marketing módszerre [ebből temérdek létezik] és olyan marketing üzenetre van szükséged, amellyel a leghatékonyabban hathatsz célközönségedre – akiknek szeretnéd eladni kínálatodat, mint a kiállítás 3D formája a terméknek, épített környezetben.) https://youtu.be/JG-tHSQHG4Y

Jelentős lehetőség volt számunkra a „kétlábon való” állás, amit jól ki tudunk használni az úgynevezett köztes időkben. Muszáj volt önreklámra is költeni, mert csakis ez által sikerülhet új partnereket megtalálni, és nekik a szolgáltatásunkat eladni. Beindult az ügyfelek keresése egy címlista alapján, és végül sikerre vezetett a mail-akciók sorozata.

Jól lehetett hasznosítani a Kereskedelmi Kamara PR tanfolyamán anno tanultakat, valamint Ogilvy 1990-ben megjelent A reklámról című könyvét. Utóbbi egyébként is roppant hasznos volt, nagyban növelte szakmai ismereteimet.

Ha visszagondolok: az örökös pénzhiány beindított egy másfajta kereskedési formát is.

Ilyen volt a bartel.

 (bartel olyan tranzakció, amelynél nem valutával, hanem valamilyen áruval, vagy viszontszolgáltatással történik a fizetés. Ha s amennyiben a két szolgáltatás ár–érték arányban közel állt egymáshoz, érdemes volt ezt a formát használni, mert nem kellett áfázni, sőt… még csak számlát sem kellett kiállítani. Egyszerűen elcseréltük a „javainkat”… Visszamentünk a kereskedelem őskorába, de – működött!)

Sikeresen használtam ezt a fajta cserekereskedelmet (árucserét) – ilyen volt például a különböző festési kapacitások (a mi szakmánkban: installáció- felületkezelés porszórással). A Colorplan Kisszövetkezet a festési lehetőségeivel, mi meg a kiállítás terén nyújtottunk segítséget, és ennek a kapcsolatnak már volt szerepe az EUROFLASH prospektusainak és egyéb nyomdai anyagainak előállításában. Vagy egy másik példa: a Toshiba-stand elkészítésének ellentételezése volt egy akkori szuper A3 méretű fénymásoló gép „beszerzése”, ami jól segítette későbbi munkánkat. De megemlíthetném még a „Ford Budaörs” kiállítás kivitelezésért cserébe kapott Ford Courier kisautót is.

Muszáj volt minden lehetőséget kiaknázni! Csak meg kellett találni a módját a beszerzési források behelyettesítésére.

Visszatérve az IFABÓ-ra: megbeszéltem Luigivel, hogy csináljunk közösen egy standot. Én állom a stand részét az Y-ból, a helydíjat meg fizessük közösen a törzstőkéből. Hozzon minél több eladható terméket, aminek lát értelmét a jövőben, mint kereskedelmi tételt a PR terén. Így az építendő más standdokkal együtt volt egy sajátunk is, aminek később aztán meg is volt a maga hozadéka – volt tehát értelme az efféle „exhibicionizmusnak”.

Visszatekintve a ’91 évünket jelentős mértékben „megdobta” ez a számítástechnikai szakvásár. Sikerült becserkészni jó néhány ügyfelet pluszként a büdzsébe. És egy már igazi titkárnőt is integrálni a céghez, hirdetés útján. Ő volt a Chemolimpextől átigazolt Gyetvai Kati. Szerencsém volt vele, mert – mint kiderült – korábban a Graboplast ügyintézője (szervezője) volt a külföldi kiállításokon, s a kiépített kapcsolatai révén sikerrel hozta a megrendelőket.

Persze, nem volt könnyű, mert nagyok voltak az elvárások, valamint a mindenkori ízlésvilágot össze kellett hangolni a hozott anyaggal. Főleg a külföldi kiállítások megvalósításában. Első próbálkozásunk után mindjárt jött egy emeletes standra a megrendelés. De ne fussunk előre!

Mint korábban írtam: meg kellett látogatni az OCTANORM-ot Stuttgartba. Volt félretéve némi kis pénz anyagvásárlásra. De azért ez nem volt olyan egyszerű, ilyen irányú tapasztalatom nem nagyon volt, mármint vásárolni hosszútávra, illetve… kemény alkukkal „megtalálni” a lehető legjobb árat. Eszembe jutott drága szomszéd barátom (Meggyesi) Pista, akivel egy lakótelepen laktunk az Allende parkban, és ráadásul ő is és Éva felesége is külkeres volt. Azon túlmenően, hogy a gyermekeink egy óvodába jártak, már korábban segítettem neki a Technoimpexnél prospektusok elkészítésében.

A lényeg: hármasban indultunk anyagbeszerző körútra. Irány… nem Horány, hanem Stuttgart! Raphael Schmitz kereskedelmi igazgatóval jó előre egyeztettem az időpontot. Szívélyesen fogadtak, és egykettőre benne is voltunk a beszélgetésben. Mindenki előadta azt, amit gondolt, azután Raphael bemutatta cégét, végigjártunk a műhelyektől a raktárig mindent, és végül a spediciónál fejeztük be a sétát. Közben eljött az ebéd ideje, menjünk tehát ebédelni, mert az árakról nem jó korgó gyomorral egyeztetni (alkudni!) jegyezte meg. Van a közelben egy jó kis étterem, meghív minket ebédelni. Elindultunk lefele és közben megjegyezte: menjünk az ő kocsijával, mert abba jobban elférünk négyen. Leértünk a parkolóba, és mit ad isten!, pont mellé parkoltam le reggeli érkezésünkkor. Tök egyforma autónk volt, típusra, színre, még az ülés is ugyanolyan színű bőrből volt. Meg is jegyezte: milyen jó autóm van. (Ja.)

Jót ettünk, és visszamentünk, hogy folytassuk a megbeszélést. Ebben Pistáék voltak a kezdeményezők, mert hát ehhez jobban értettek, mint én. Egyre jobban bemélyedtük, s végül Schmitz kirukkolt egy mondattal, amin igencsak meglepődtem. Sok ügyfelük van és ismeri azok képességeit, de tetszik neki az, amit eddig tőlem látott, és tesz nekünk egy jó ajánlatot. Általában a bevett árengedmény mindenütt a világon általában 33,33%. De! Nekik két olyan ügyfelük is van, akiknek 40%-os kedvezményt nyújtanak, és ezt nekem is hajlandó felajánlani.

Jól kezdődött és így is folytatódott a beszélgetés. Tudomásunkra hozta, hogy az első mennyiség vásárlásakor szeretné látni majd a produktumot. Én elmondtam, hogy két olyan ügyfelem van, akit kiemelten kezelek, és ide sorolnám őket is.  Egyelőre kétstandnyi anyagot állítottam össze, és az ehhez szükséges mennyiséget szeretném elsőre megvásárolni. Ennek a mennyiségnek hozzávetőleg 40 ezer márka volt az értéke. Átnézte a listát, bólintott, rendben, és nyomban elém rakta a szerződést, melyet aláírásunkkal hitelesítettünk. Érdekes, gondoltam, ez már előre meg volt írva?

Így indult kapcsolatom az Octanormmal. Később igazodott, hogy milyen szerencsésen döntöttem. Az örömben azért, persze, nem kevés üröm is volt! Jött a fekete leves… Mint kiderült: a kollegákkal volt baj, és nem is kevés.

Többnyire elég gyorsan át tudtam látni, hogy mi a baj. Pontosabban: hogy kinek, mi a baja. (Nem oda utazott, ahova szeretett volna, vagy más ment helyette! A kollegialitással voltak problémái! Ne részletezzem. Különösen a magánéleti kérdéseket nem!). A lényeg a lényeg. Hogy pillanatok alatt lenullázódott a létszám.

Nem gondoltam arra, hogy a Kerépítőt is privatizálták, és így Tiborunk munkahelye is megszűnt a gyártó kapacitással együtt. Próbálkoztam meggyőzni, hogy jöjjön át hozzánk – akár tulajdonhányaddal is, jól kiegészítenénk egymást, mint ahogy az korábban jól működött. De ő tartott ettől a „maszek” világtól (különösen, hogy láthatta korábbi két bukásomat). Úgy döntött: dolgozhatunk együtt – de… külön-külön céggel! Megalakította tehát az EXPOSTAND Kkt. És ezzel Márton Józsi ott is landolt, immár üzlettársként. (Amennyire lehetett még segítettem is nekik, a könyvelőmet is felajánlva). De elhagyott még Dénes Árpi, Borgulya Rita, Fodor Anikó, Solymár András, Rózsás Jani. Helyettük jött Bató Laci és Papp András, és persze még sokan mások. Úgy tűnt az alvállalkozók (Kaposi Laciék) a biztos háttér. Időnként a raktárban is tevékenykedtek az előkészítéssel (Letenyei Karcsival). Mégis… majdnem bukta lett. Mert a munka folyamatos volt, hiszen megjött az új anyag is Németországból. Maradt az ismeretség, és az akkor népszerű Expressz hirdetési újság.

A törökbálinti raktár főnöke Letenyei Karcsi lett, s vele elkezdtük új alapokra helyezni a jövőt, kicsit bonyolult volt, mert kétféle anyaggal kellett már dolgozni. Az ő feladata volt az előkészítés és minden ezzel kapcsolatos munka. Jól felvette a ritmust, hiszen a szakmából jött. Az irodát is átszerveztem, ahol (Gyetvai) Kati lett a „főnök” – miután nekem egyre több időt kellett a raktárban töltenem a létszámhiány miatt, s be kellett szállni a logisztikába és az építésbe is.

Igen, nem gondoltam volna, hogy az emberi tényező ilyen kiszolgáltatott helyzetbe tud hozni! Az „emberanyag” pótlása nagyon időigényes, főleg, ha olyanokról van szó, akik a „szakmán” kívülről jönnek., miért is mert a kiállítások kedden nyíltak és pénteken zártak. Akkor az építés és bontás a hétvégére esett.

De hát, ez van. Ebből kell főzni – kihozni a lehető (legehetőbb!) legjobbat!