Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megérintett a lehetőségek szele… (avagy egy spirál eleje)

article preview

Mérhetetlen feltöltődéssel és élménnyel érkeztem haza Líbiából, reméltem megfeleltem a kívánalmaknak. Egy spirál elején találtam magam, s abban bizakodtam, hogy ezen a spirálon egyre feljebb juthatok. Mindez arra inspirált, hogy igyekezzem levetkőzni a hiányosságaimat – ez mindenféle előrejutás alapfeltétele. Akkoriban internet még nem volt (de talán még nem is álmodtak róla), sok minden egyéb lehetőség azonban igen: folyóiratok, könyvek, s főként a személyes/baráti tapasztalatok. Utóbbi révén lehetett talán a legtöbbet tanulni. El kell ismerni, a világ már csak így működik – érdekek mozgatják.

Teltek-múltak a hétköznapok, s a szaporodó munkák kapcsán egyre-másra ismerkedtem meg tervezőkkel és más, szakmámba vágó specialistákkal. Utólag is azt gondolom, hogy ezek a (sikeres) kapcsolatok alapozták meg későbbi munkámat, s egy idő után talán már nem is csak egyoldalú volt a haszonelvűsége.

 

Házon belül ilyen volt kapcsolat Mariann, aki egyszer megkérdezte: nem volna-e kedvem foglalkozni a Medicorral, mint kiállítóval: ő, úgymond, építészetileg kitalálja, s rám hárulna az egész stand grafikai képe. „Sok jót hallottam magáról, és úgy gondolom, meg tudná csinálni” – mondta, s ettől valósággal szárnyaim nőttek. Boldogan újságoltam a főnökömnek, hogy milyen „óriási” lehetőség nyílt meg előttem. És ő nem kevésbé volt boldog, hiszen az így adódó új feladat nagyban növelte a Stúdió presztízsét is.

Összedugtuk a fejünket Mariannal, sokat agyaltunk, mire mindketten elégedett voltunk az eredménnyel. Lehetett menni „bemutatkozni” (ma úgy mondják: prezentáció). Számomra nagyon izgalmas volt az egész, hiszen gyakorlatilag ez volt az első „önálló” munkám, ráadásul nem nekem kellett tolakodnom, hanem engem kerestek meg vele. Nagy szó!

Legnagyobb örömömre szinte változtatás nélkül (jó, kisebb változtatásokkal!) elfogadták. Megnyílt az út a kivitelezés előtt. És azt is meg kell jegyeznem, hogy mindez nem ártott az önbizalmamnak: megjött, mint a tavaszi eső áprilisban. Kezdtem elhinni magamról, hogy… nem tévesztettem pályát.

Elérkezett a megnyitó ideje, s szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy standunk szép sikert aratott a szakma előtt. Persze, ha ma kellene hozzálátnom, nyilván sok mindent egészen másként csinálnék meg, de hát… hol volt még akkor a mai szuper technika?! (A színes ofszet meg a kleiszter dominált.)

Egyre több feladatot kaptunk, ami nem csak kivitelezést tartogatott, hanem már járt hozzá a hozzáadott érték is, miközben a technikai lehetőségek tárháza nem nagyon bővült. Egy ilyen feladat, mint a címeres megyei zászlokra kerülő címerek színre bontása, amiből volt tizenhárom. Annyit tudtunk még, hogy a Kerépítőben fogják legyártani, nekünk kéne elkészíteni a filmeket méretre és szín takarással. Én akkoriban az Allende parkban laktam, a cég pedig a szomszédban, az Andor utcában volt. Reggel tehát besétáltam hozzájuk, megkérdezni: mit is várnának tőlem. Onnan át Kőbányára, mondom: a főnöknek, mit intéztem eddig.

Ennek kapcsán egy fotólabort is össze tudtunk hozni fejlesztés gyanánt, ami a továbbiakban nagy segítséget jelentett a munkánkban. Valamint köszönet Bányai Pistának, aki segített a rajzfilm technikában használatos rajztábla beszerzésében a Pannonia filmstúdióban. Ő akkoriban fejezte be a HAMM című rajzfilmjét: amit itt megtekinthettek  (https://www.youtube.com/watch?v=ERvmDgOLPMw

én meg a rajztáblával a színre bontást a címerekkel…

A fotólabor működtetője újdonsült kollegánk, Borbás Pisti volt (ő aztán később más, fontosabb lehetőségek miatt kilépett), utána pedig Attila barátom ajánlotta: Csemez Antalt („Tutyót”).

Mindeközben főnököm helyettese, Szabóné kilépett és én örököltem meg a helyét… talán nem is véletlenül, azért hagyott örökségül egy két jó tanácsot. Ezzel az előre lepéssel, úgymond, nagyobb rálátásom volt a „nagyegészre”, de ezzel igyekeztem nem visszaélni – sőt, próbáltam egyre hasznosabbá tenni a lehetőséget mások számára is.

„Meglepetésemre” kezdtem azt tapasztalni, hogy (a munkák és feladatok kapcsán) egyre több és több igény van a személyemre. Így jött össze az elképzelhetetlen Ekkoriban rendezték meg a magyar kiállítást Kairóban, aminek tervezője Novák Miklós volt, grafikusa pedig Antal Pali.  De ez már megint egy újabb történet. Kell előtte egy kis lélegzetvétel.