Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kitérő… (egy kis szakmai áttekintés, egy levegővétellel)

article preview

Miután a blogomban a kiállítás körülményeiről, azok eseményeiről/ történéseiről mesélek az olvasó számára, hogy érthetőbb legyen a mondanivalóm, kitérek mindennek szakmai oldalára, megvilágítandó a tevékenységünk eszközeit… lehetőleg közérthető nyelven.

Mindenekelőtt és a legfontosabb!

A kiállítandó tárgyat nem tesszük csak úgy le egy üres térben – körítést is kell hozzá. Erre azért van szükség, hogy többnek látszódjék, mint ami valójában. Ízléses környezetbe kell „csomagolni”, hogy figyelmet keltsen, hogy megkívánják, majd megszerezzék és birtokolják, hiszen, ugye, ennél jobb, tetszetősebb tárgyat-alkotást nem láttak még égen-földön!

Nem elhanyagolható tényező: a tárgyak mellett manipulátorok is tartózkodnak, akiknek a kényelméről szintén gondoskodni kell adott időszakban. A „marketing” az a tevékenység, amelynek bevallott célja, hogy egy terméket vagy szolgáltatást a gyártótól vagy az értékesítőtől eljuttassunk a fogyasztóig. A kiállítás része a marketingnek, ami a vásárlásra való ösztönzés 3D-s (háromdimenziós) része.

A megvalósításához elkerülhetetlenül szükséges eszközök:

Mobil installáció: amely 0,5–1,0 méter raszterben (rendszerben) építhető, elemekből áll (oszlopok, átkötők és falak) ezek összeépítésével lehet a teret alakítani a tervező elképzelése szerint, majd felruházni dekorelemekkel, fotókkal, szöveggel, világítással és… természetesen némi növényzettel. Akkoriban volt a B típus és a SYMA tip. elemrendszer. Elbontásuk után visszakerültek a raktárba, majd újra elővettük őket, hozzáalakítva következő elképzeléshez. Ez volt a (leg)olcsóbb megoldás és még ma is az (habár vannak újabbak is, mint például az OCTANORM stb.).

Egyedi installáció: az itt használatos elemek az egyedi tervek szerinti kialakítással készülnek és valósulnak meg. Ebben a „műfajban” a lehetőségek tárháza szinte megszámlálhatatlan, pusztán a fantázia szab(hat) határt, no meg, persze a (nem kevés) pénz (ami soha sem elhanyagolható). Ez az a terület, ahol az ember igazán elengedhette a fantáziáját (de mint mondtam: mindig tekintettel a költségkeretre, s annak tudatában, hogy az itt felhasznált anyagok többsége a kukában köt ki).

A feltett képanyag az általam tervezett kiállításokon keresztül mutatja be a használatos típusokat, vagy egyedileg gyártott rendszereket.

Akkoriban három cég foglalkozott kiállítás-kivitelezéssel:

  • A HUNGEXPO, mint Külkereskedelmi Vállalat, nemcsak belföldi (BNV és szakkiállítások) hanem külföldi megjelenések szervezésével és azok kivitelezésével is foglalkozott. Itt dolgoztam én.
  • A MAHÍR többnyire a belföldi cégekkel, és azok reklámtevékenységével foglalkozott.
  • Az IPARI REKLÁM és Propaganda Vállalat csak a belföldi kiállítókkal s a hozzájuk tartozó ipari cégekkel foglalkozott – a különböző országos kiállításokon, valamint a Rákóczi úton lévő bemutatótermében szervezett termékbemutatókkal.

De vissza magához a műfajhoz!

Mint tudjuk, egy bemutató általában 4 és 8–10 nap között realizálódott. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy egy kiállítás nem az örökkévalóságnak volt szánva. Az építése nem kevés izgalommal járt… egészen a megnyitóig. Ami utána történt, az már nem a mi dolgunk volt (a gép forog, az alkotó pihen).  Engem azonban mindig is érdekelt az, hogy mit „jelent” a munkánk a befogadói oldalról nézve. Szerettem nyomon követni, megfigyelni, hogyan reagálnak a látogatók, milyen megjegyzéseket tesznek (már, amikor értettem őket!) – „átjön-e” az, aminek szándékaink (s főként a kiállítók szándéka!) szerint át kellett jönnie.

Minden kiállítás leglehangolóbb fejezete a bontás. Hiszen az a rengeteg munka, gondosság, figyelem, szellemi és fizikai energia, amit belefektettünk a látvány létrehozásába egyszeriben holt anyaggá vált. El kellett takarítani. Kuka! (Még akkor is, ha – mint említettem – sok minden, gondos csomagolás után, utazott vissza, várva a következő felhasználást.) És persze, ez volt az első tapasztalatok összegzésének ideje is: mi, hogyan sikerült, mit kellene a következő alkalommal még jobban, ötletesebben megalkotni. A feltett képek a kezdeti szárnypróbálkozások végkifejletei.

Végezetül meg kívánom jegyezni: az én tanuló időszakomhoz, majd egyre kiteljesedő szakmai tevékenységemhez képest rengeteget változott a világ, és nem csak a kivitelezési technikák tekintetében, hanem a szokások, ízlés, elvárások terén is. Ezek a változások nem mindig pozitívak (most nem a technikai, hanem a szellemi háttérre gondolok). Ma sokszor egyszerűbb az áruház polcára feltenni a terméket és úgy eladni, mint hosszan bíbelődni a kiállítások marketingjével. És (főként!) időközben ráléptünk a világméretű információs országútra (internet), ami szinte korlátlanul tágítja ugyan az információáramlás lehetőségeit, de szimplifikálja, egységesíti mind világlátásunkat, mind a „megoldásainkat”. A termék megtapintása (érzékelése) már nem olyan fontos manapság, mint régebben volt – a lényeg: vedd meg (gyorsan), használd, dobd el (szintén nagyon gyorsan), hogy máris újat, „modernebbet” vehessél. Mindez olyan mértékben felgyorsult, hogy ennek sebességéhez 19. századi vicinálisnak tetszhet egy-egy évenkénti bemutató.

Remélem azonban, hogy mindezzel nem veszem el kedvét a lehetséges olvasóimnak, mert bár ezeket a feljegyzéseket az internet teszi elérhetővé, de… nem kell őket „megtapintani” – elég, ha elolvassák.  És ezután irány Kairó

 

A mappában található képek előnézete Különféle standkialakítások