Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Futball a tetőn, kenu Partival és az önkéntes rendőrség Latabárral.

Indulás a gimnáziumba és az ott eltöltött egy év.

article preview

Mindenki átélte a változás szelét az általános iskola után a gimnázium egészen más volt.  A reggeli korán kelés Albertfalváról eljutni  a város másik végébe az Abonyi utcába, mások voltak az osztály társak a tanárok és hát az elvárás is. Egy idő után beállt az élet, jöttek a barátok alakítottuk az élet izgalmas menetét ami nekünk akkor az volt. A szomszéd osztályba járt a Dusán, jóba keveredtünk a tesója is ott végzett. Az osztály koedukált volt, voltunk fiuk vagy nyolcan tízen.  A szünetekben közben kitaláltuk, hogy az iskola tetején ki lehet alakítani egy focipályát. Megalakítottuk a csapatokat is 3 – 3 főből. Mi voltunk a DBD azaz  ( DeBoDA ) Dehelán, Boczkó és Danyi a másik csapat volt MVM azaz ( MáVerMo ) Márai, Veres és Molnár. Nagyon jó kis meccseket játszottunk a szünetekben, míg mások is rájöttek és feljöttek drukkolni. Mit ad isten természetesen a labda néha le is repült a tetőről. Sikerült megszervezni ne okozzon ez problémát több labdát tartottunk, így folyamatos volt a játék. Vagy ha valaki a nézők közül meg tudta fogni, akkor szerencsénk volt. Azért volt többek közt olyan is aki lábbal akarta visszapasszolni a labdát aztán az egész máshova repült. Ilyen eset volt mikor Bauer Tamás osztálytársunk szerette volna vissza rúgni a labdát és az gellert kapott és az épület bejárata felé vette az útját. - A korábbi történetnek is volt egy szereplője aki végigkísért itt is -. Ezzel még nem is lett volna baj, csak az igazgató éppen arra tartott és majdnem a fejére esett a fentről jövő labda, vagy talán rá is esett. Többiektől tudtuk meg, akik az udvaron töltötték a szünetet, hogy csete patét vágott ki, hogy kerül a labda a tetőről majdnem a fejére. Sikerült is megoldania, mert hamar kiderül, többen a tetőn fociznak. Természetesen a csapat az igazgató előtt állt a szurkolókkal együtt és a tárgy az volt ki rúgta le a labdát és egyébként, hogy kerültünk oda. Mindenki néma volt, mert hát igaz állítólag nem lehetett volna oda felmenni, labdázni meg egyáltalán nem és akkor most az igazgató haragos mondataiból az derült ki számunkra itt most példát fog statuálni. Egyre keményebb és hangosabb volt a folytatás a számonkéréssel. Ki rúgta le a labdát? Ez többször is elhangzott. A válasz néma volt. Igaz a labdát én rúgtam arra fele amerre a Bauer állt, de szerencsétlennek nem sikerült vissza rúgnia és így került a labda az igazgató elé az égből.

Gondoltam véget vetek ennek a sehova nem vezető történetnek és jelentkezem, Igazgató elvtárs én rúgtam le a labdát. Ami meglepő volt számomra rögtön én voltam a hibás és úgy általában a további probléma magoldódott. Megvolt az egyszemélyi felelős, akitől számon lehetett kérni a …. és már írták is az Igazgatói rovót az ellenőrzőbe. Hát ez van röviden természetesen otthon állt a bál. Amikor megtiltották a focizást akkor Márai kitalálta, menjünk el kenuzni. Jó ötlet volt fiatalok voltunk tele erővel, menjünk. Akkori VTSK ( Városi Tanács Sport Klub ) nak az elnöke az apja volt így csak le kellett menni a Sportcsarnok alagsorába ott volt a tanmedence ( télen ) és itt tartották az edzéseket.

Természetesen a Parti János volt, akire fel lehetett nézni Ő volt a menő olimpia bajnok. Előfordult, hogy zöldfülű kezdők elé beült és kellett követni a csapás számot, mert ha nem akkor össze kavarodtak a lapátok egy sorba voltunk vagy 8 – 10 en. Aztán tavasszal abbamaradt, mert a vízpart az messze volt és az iskolából nem jutottunk volna el soha.  Természetesen az Andris megint kitalált valamit, beálltunk önkéntes rendőrnek. Irányítottuk szabad időben a forgalmat a Dózsa György és Thököly út kereszteződésében. A Dózsa György úton lakott a Latabár Kálmán és egy hihetetlen CHEVROLET IMPALA tulajdonosa volt az autóját mindig megcsodáltam. Előfordult, hogy a Keleti irányából jött haza és balra kellett volna fordulnia, amit nem lehetett ilyenkor megállítottuk a forgalmat és elirányítottuk ” a helyes irányba balra az otthona fele ”. Itt is sikerült az iskola igazgatójával összetűzésbe keveredni, aki megtiltott minden ilyen tevékenységet és ez is abba maradt.

Az előző és a most mesélt történet aztán végig kísért az év végéig így kerültem az első sorból hátulra, majd aztán az iskolából az utcára. Nem törtem magam igazán nem oda való voltam, bár kedveltem az osztálytársaimat és más világ volt.

Márai Andrissal és a Dehelán Andrissal voltam jóba velük később is tartottam a kapcsolatot.

Ma nem tudom, mi lehet velük, aki megmaradt az emlékeimben az a Bauer Tamás ( SZDSZ ) de minek talán, mert többszöri szerencsétlen szereplője volt az akkori életemnek.

A következő történet mit is kéne kezdjek az élettel a kirúgás után?