Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első nyugati túra ” A vágy titokzatos tárgya ” .

Nem Gorenjékért mentünk megelőzve korunkat, hanem autókért 1970 ben.

article preview

Sikerült a katonai mundértól megszabadulni 1968 október hónapban, keresnem kellett azokat a pontokat, amiket két évvel ezelőtt elhagytam. Sukival  ”disszidálni” akartunk anno Ő már eltávozott Svájcba a testvéréhez. Nem volt katona és kihasználta a hároméves ciklus adta lehetőséget és távozott. Ebben az időben három évente lehetett külföldre menni az államtól kapott kevéske valutával, ami amúgy semmire sem volt elég. A korábbi barátok részben egészben megmaradtak a munkahellyel együtt. Innen lehetett építeni a jövőt és beilleszkedni a civil életbe. Karácsony elött a munka egykicsit nehézkesen indult és más is volt, mint a katonaságnál. Nem is esett nagyon jól, de hát lehetőség nem adódott más. Akkoriban még nem volt szabad szombat így délig volt munka vasárnap délután meg volt a buli. Akkoriban az egyetemi klubok voltak a menők itt játszott az Illés, Omega, Scampolo, Metró és az akkori divatos zenekarok. Ide bejutni azért nekünk, mint munkásosztálybélieknek nem nagyon volt lehetőségünk a klub tagsági miatt, így más megoldáshoz kellett folyamodni, amit azért általában valamilyen furmányos módon megoldottuk. Volt rá példa a Bercsényi kollégium termében volt buli, ami a kollégium udvar felőli oldalán volt. Ide csak az ablakokon keresztül lehetett bejutni az udvar felől ahová nem volt könnyű, kellett egy barát, aki már benn volt. Kuka kukára vagy három, ami felért az ablakig ezen felmászva aztán elértük az ablakpárkányt és a benn lévő barát már nyitotta is ki, hogy bemásszunk. Kellet hozzá nem kevés ügyesség és a bennlévő figyelmessége, mert a rendezők álandóan cirkáltak a teremben. Többnyire azért sikerült, vagy máshová más módon bejutni. Akkoriban mindenhova előírás volt az öltöny nyakkendő vagyis elegáns viselet. E nélkül nem lehetett bejutni sehova még nyáron a IFI parkba sem. Rajnák elvtárs szűrte a tömeget a rendezők meg a klubokban ez volt a legkevesebb baj, mert szerettünk jól öltözni. Jó bulik voltak emlékeim szerint és a társaság is amolyan ” belvárosi ” volt, csak mi lógtunk ki a sorból diploma nélkül, de a ruha teszi az embert ezt már megtanultam a gímibe. Akkoriban az Ecserin lehetett divatos használt ruhához jutni nem túl drágán a farmert is itt lehetett beszerezni. A csajok szerették a jó szituált fiúkat Ők jöhettek mehettek mindenféle papírok nélkül a klubokban. Tomival jártam inkább ezekre a helyekre, neki voltak egyetemista haverjai, akik néha segítettek bejutni. Együtt küzdöttünk anno az ÉMV ben és jó barátok lettünk. Ez akkor elég menő cég volt a színes TV adó és annak antennáit fejlesztették és gyártottuk. Jó társaság volt. Ebben az időben jólétről beszélni nem nagyon lehetett a fizetés egy kicsivel több volt ezer forintnál olyan nagyon nem lehetett előbbre jutni arról nem is beszélve autóhoz jutni szinte reménytelen. De azért remény az volt próbálkoztunk mindenféle kereseti lehetőségekkel. Mint már írtam Gk. oktatás, a Főtaxi nál másodállás és még ….

Kitaláltuk beadjuk az útlevél kérelmet nyugatra, aztán közben a gyűjtött kis pénzünkkel szerencsét próbálunk a nyugati rokonainknál gépkocsi vásárlás kapcsán. Ez a történet, amiről most mesélni fogok igazi próbatétel volt. Ami ebben legnehezebb volt ezt előre lebeszélni képtelenség volt a beavatottakkal. A telefont a postán lehallgatták a kimenő leveleket meg felbontották, így hát minden kezdeményezésről a hatalomnak egyszerűen rálátása volt. Ha elkövetted a hibát már el sem lehetett jutni a célodhoz, de aki mer az nyer nincs más lehetőség, próba szerencse. Megpróbáltuk lemodellezni a megoldásokat, amit természetesen itthonról nem nagyon lehetett. A Suki barátunk, már kint volt St. Gallenben mi több jól is ment neki kapus volt egy helyi foci csapatban, mert hát itthon is a BEAC ben védett. Nekem Bécsbe lakott anyám unka testvére, aki úgy egyébként 56 os tevékenysége során el kellett elhagyja az országot a férje szintúgy. Már kint élt az unokahúgom is aki Gyergyóból menekült ki Bécsbe. Tomi barátom rokonai pedig Nyugat Németországban Darmstadtban éltek akkor még két Németország volt. Ez elég volt ahhoz, hogy az akkor szükséges ajándékozási levélhez hozzájussunk, mert hát anélkül nem lehetett autót hazahozni a kivitt pénzt nem lehetett másképp legalizálni.  Eljött az idő megvettük a vonatjegyet St. Gallenbe a barátunkat értesítettük érkezésünk felől és várt is minket Zürichbe. A vonat svájci kalauza kifele menet nevetett azon mikor kérdésére a válasz az volt, hogy nem maradunk kint. Már nem azért mentünk a cél más volt megszerezzük a ( A vágy titokzatos tárgyát ), ami akkor nagy szám volt még. Miért is, mert az autó sokba került és sok - sok évet kellett várni, hogy szert tegyél egy ilyen jószágra. Ha valakinek SZOC hazáért érdemrendje volt az kapott soron kívül három évente új autót amúgy meg befizetett előleggel akár 10 évet is kellett várni, hogy hozzájussál és nem volt olcsó.

Megérkeztünk Svájcba várt minket természetesen a saját autójával az állomáson Zürichben és elindultunk St. Gallenbe az otthonába.  Emeletes házban lakott a barátunk és ahogy beléptünk a házba első megdöbbenésre a folyósón a kapu mellett le volt támasztva két gépkarabély. Meglepő volt számunkra és nemcsak a kérdésre adott válasz is a lakásba nem lehet bevinni és a lépcsőházban hagyják ilyenkor. Na el is kezdődött az új élet másképpen, mint amihez szokva voltunk. Volt nagy örömünnep rég láttuk egymást! Éjszakába nyúlt a mesélés és többek közt előadtuk az elképzeléseinket. Ehhez alakította a segítségét. Másnap hirdetési újságok beszerzése, valamint az autó kereskedések látogatása beindult, természetesen jártunk minden lehetséges helyi nevezetesség látogatására, még egy napra a hegyekbe is ellátogattunk ahol hó is volt, valamint Zürich be is.

Volt sok érdekesség, amivel szembesültünk egy kicsit vagy talán nagyon más világ volt. A bátyja meghívott egy vacsorára hozzájuk. Ő 56 os menekült volt és a St. Gallen Theater főmérnöke volt.  Emlékeim szerint még felajánlott álláslehetőséget is a színházban, ha meggondoljuk magunkat. Ami nem igazán volt számunkra szinpi, hogy a felesége a vacsoránál nem tartott velünk. Teltek múltak a napok nagyon jól éreztük magunkat izgalmasan telt az idő főleg az autó beszerzése kapcsán, ami aztán részben elérkezett, de ez már a következő részben.

Lektorálta: KLM