Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4268 A TÁRSASJÁTÉK IV .

Tinédzser parti  &  Rádió  Luxembourg    https://www.youtube.com/watch?v=1hulUQv7zGE

Rengeteg történet halmozódott fel a két év alatt, ami nem tud megtörténni átlagos két évben. A katonaság egy kicsit olyan mint az állam az államban. Itt minden másképpen történik minden, mint a civil életben. Utólag és akkor is számomra egy kicsit furcsa volt az elöljárók főleg a főtisztek tudása. Akkoriban már voltak főiskolát végzett századparancsnokok is mint a mienk, akiről már pozitívan írtam. A zárt világ, amibe be kellett illeszkedni nem volt  egyszerű kinek, kinek sikerült vagy megszokta és megpróbálta túl tenni magát ezen a világon, vagy beállt a sorba, megszökni nem lehetett. Igen mert alkalmazkodni kellett itt mindenkihez, egymáshoz, az öreg katonák kiszolgáltatottságaihoz és nem utolsó sorban a hivatásos állományhoz, akik megkövetelték azokat az elvárásokat, amit tudni kellett egy sorkatonának, mind ahhoz ha konfliktus kerekedik két vagy több állam közt akkor a helyzet magaslatán álljon és védje a hazáját illetve a népi tábort. Természetesen ebben a korban volt még két tábor, ami állandóan generálta azt a felkészülést, ha adódik le kell gyűrni győztesen, természetesen ha az elvárás is jól volt felépítve…. amit ma egy kicsit kétkedve ítélek meg.

Természetesen a technika a tudást felül írta vagy fordítva és az is igaz lehetett egyik sem, de hát ezt akkor senki sem látta legalább is mi. Nem volt összehasonlítási alap, tettük azt amit elvártak. Az a híradó technika, amit a századunk kezelt lehetett jó is! Ami emlékeim szerint igen kiváló és alkalmas volt a Rádió Luxembourg valamint a Szabad Európa ( tinédzser parti ) hallgatására, amit akkor meg is tettünk a kor zenei divatjának követése végett, természetesen büntetendő cselekmény volt, minden, ami tiltás volt és nem fért bele az akkori politikai nézettekbe nem csak izgalmas is volt számunkra, mi több egyszer az olajkályha ki gyulladt s majdnem tűz keletkezett a híradós autóban. Volt pánik a tűz eltüntetésében, az első a hullámhossz eltekerése volt. 

A politika az fontosabb volt, mint valami viselkedés kultúra ebben a közegben, de hát nem leánynevelő intézet volt a hadsereg. Nem mindenkinek sikerült alkalmazkodni a helyzethez és az otthonról jövő hírek sem mindig segítették az akkori lelki állapotokat. Egy ilyen történet is ami felborzolta a lelkivilágomat is bekerült ebbe a sorozatba, mint elképesztő eset.

Vacsora után, ami nem volt túl laktató a raktárossal lementünk tiszta ruhát cserélni a raktárba mellette volt az élelmiszer raktár ahova bejáratosak voltunk és miután ezek a laktanya másik végén helyezkedtek el kiestek a látókörből természetesen itt már őrség volt, nagy hó volt és talán még szakadt is, nem volt túl melegünk akkoriban voltak hidegek és szaporára vettük a lépéseinket, hogy még takarodó elött visszaérjünk a körletbe lecseréljük a ruhát és megoldjuk a pótvacsorát. Egyszer csak egy lövést hallottunk nem messze tőlünk még hasra is vágódtunk ilyedtűnkben a meglepetéstől, aztán felocsúdva konstatáltuk, hogy a raktár végén egy katona fekszik a hóban. Összenéztünk és elkezdtünk felé araszolni miközben ott feküdt a hóban. Hát a látvány nem volt semmi a szerencsétlennek a fél feje hiányzott, ami a fehérre meszelt falon volt. Csupa vér volt minden nem is tudom, hogy írjam le azt a látványt, ami elénk tárulkozott talán nem is kéne.

Ijesztő volt, megdermedtünk és hirtelen nem tudtuk mi tévők legyünk. Mondtam Józsinak szaladj az ÜTI - hez és hívd ki az őrséget, én meg tétován megdermedve álltam ott és próbáltam a helyzetet feldolgozni. Azt már megtudtam ítélni, hogy valami tragikus váratlan esemény történhetett, amitől a katona úgy gondolta elege van az életéből és ez a gondolat aztán megerősített ebben amiért bekapta a géppisztoly csövét.  Egy papír hevert a hóban előtte amibe bele tekintettem.

Ez egy búcsú levél volt a szerelmétől amiben közli vége a történetnek nem ér rá várni…nem idéznék már nem is nagyon emlékszem a leírtakra, de nem is lényeges ez az Ő sorsa volt amit nem tudott kezelni a bezártság az egyedüllét és a hideg ezt hozta ki belőle. Kicsit érthetetlen volt számomra nem biztos, hogy ez a megoldás de hát akkor Ő így döntött.

A történteket azért illesztettem ide, mert hát a helyzet, helyzetek állapotok kezelése mindenkinél mást hoz ki és a katonaság abban az időben egy kicsit ” spártai  ” volt a problémákat kezelni kellett segítség nem nagyon volt.

Nem volt könnyű ezen az élményen és a látványon túl tenni magunkat, de hát ez volt jött az Ügyeletes tiszt a váltással és aztán még voltak formalitások.

Ide biggyesztek még egy kis történetet, ami átfogó képet nyújt arról a helyről, ahol eltöltöttem cirka másfél évet a YOU TUBE on találtam:  https://www.youtube.com/watch?v=6-8YJqAAvOE  és nincs még vége az én kalandomnak…