Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

Cikkek

Emelet, Off-Road… és az élet akkoriban

A történetekhez idézek egy idevágó írást (Todorovits Reától): „Vannak utak, amiket egyedül kell bejárnod. Nem azért, mert senki nem szeret, hanem azért, mert az út végén a cél a tiéd. És lesznek érzések közben, melyeket senki nem ért meg. Nem azért, mert nem érthető, hanem azért, mert csak általad érezhető. És igen, jön majd számos akadály, pofon és tragédia, ahol talán jól jönne egy kéz, ami felsegít, de nem lesz. És nem azért, mert nem érdemled meg, nem azért, mert nem vagy szerethető. Egész egyszerűen a Te utad, a Te célod, amit magadnak kell elérni. Majd aztán lesz, amikor melléd szegődnek, amikor tiszta szívből átölelnek, jön majd olyan is, aki sosem bánt majd. De addig tiéd az út, egyedül, de sosem magányosan.” Ebből azért mintha kimaradt volna valami: …vannak azért olyanok is, akik a felsegítés helyett még beléd is rúgnak, ha az érdekük úgy diktálja..

 
2020.10.27 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

MAXIMA MAXIMÁlisan…

Szakmai, eseménytörténeti írásaid lelkes olvasója vagyok. Történeteid közül számoshoz személyes élményeim is fűződtek. Gratulálok munkáidhoz! Azt gondolom, hogy az új telephelyetek megépítése életműved csúcsteljesítményének tekinthető.” Ezt írta Ambrus Imre, volt kollega a Hungexpóból, és gondoltam: a legjobban úgy tudok „válaszolni” erre, ha folytatom a visszaemlékezéseimet. Ezúttal, egy merész ugrással, visszatérek a kezdetekhez.

 
2020.09.28 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Árumintavásárok… és az építkezés!

Szakmai életem eddigi ismertetését főként a kiállításokon résztvevő cégeknek megjelenésének, gondoltam, most, idézek egy kis történeti áttekintést – habár magam csak 1974 óta vagyok a szakmában. Vagyis: nekem ez a kályha! Meg kell jegyeznem, hogy apai dédnagyapám már az 1885-ös Országos Kiállításon részt vett, ami az első ilyen volt Magyarországon. Ő, akkor, kiállítóként – én, 1974-től, kivitelezőként.

 
2020.09.04 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Nem fenékig tejfel!

Minap írta barátom (Szentes István) Torontóból: hazaköltöznének, mert megunta azt a világot, amiben ’56 óta élnek, Kanadában. Válaszoltam neki, hogy szívesen segítek telek vagy ház keresésében, de akár építkezésben is. Mire ezt felelte: jövő héten mutatja az ügynöknő a házat… egy hétre kiköltözünk... érdeklődésedért, segítségedért, barátságodért hálás vagyok... érdekes lenne, ha házépítéssel tudnánk zárni a kört, mely a Verbéna utcai homokozóba kezdődött... ölellek.

Bizony, ez így volt – ama homokozóban kezdődött számunkra… a jövő. És nem tagnap történt! Emlékszem, rengeteg öntőforma maradt meg az államosítás után a műhelyükből, és mi ezekből az általunk játéknak vélt elemekből alkottunk mindenféle jópofa tárgyakat. Ez volt a kreativitás első próbatétele, 4-5 éves korunkban. Például: kreáltunk egy négyszemélyes motorcsónakot, homokból, az alkatrészeit pedig az említett öntőformákból raktuk össze. Ahhoz, hogy minél inkább élethű legyen, a területet feltöltöttük vízzel – olyan volt, mintha igazi motorcsónakban ülnénk. (Arról inkább nem beszélnék, hogy mit kaptunk a szülőktől, amiért eláztattuk a kertet, mert nem az a lényeg. Jó játék volt – megérte. Tanultuk az életet, és e mellett a kellemetlenségeket is megtanultuk kezelni.)

 
2020.08.03 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

VILÁGKILÁTÁS…

„Pártcsatározások”: az ó-rendszerbeli beidegzettség kulcsszava. Aki bírál, az akadékoskodik, az a „népgazdasági érdekkel” szemben lép föl. Hiába, hozzá kellett szokni ahhoz, hogy az ellenvéleményeknek tétjük is lehet. De persze nyilván a külpolitikusi szemnek is tetszetős a fennakadás nélküli egység – föltéve, ha ebből nem lesz blamázs. 1994 júniusában, az MSZP–SZDSZ koalíciós tárgyalások idején Horn Gyula, megbízható forrásaink szerint, valósággal megkönnyebbült, amikor az Expo lemondása került szóba. A lemondást aztán 232 igen, 94 nem szavazattal, 6 tartózkodással szavazták meg. Ez történt 1994. november 8-án.

A BIE november végén visszavonta Magyarországtól a világkiállítás rendezési jogát. Akárcsak három évvel korábban, akkor is volt népszavazási aláírásgyűjtés, az Új Magyarország című napilap és az Ifjúsági Demokrata Fórum szervezésében. És ekkor sem gyűlt össze a referendum kiírására kötelező százezer hiteles aláírás (bár 80 ezer állítólag összejött).

Ilyen és ehhez hasonló történeteknek azonban manapság is van folytatása, mind a mai napig...

 
2020.07.07 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Nem minden papsajt…

Két, általam alapított vegyesvállalattal szeretnék foglalkozni – és külön-külön gondolnám megírni a visszaemlékezést, mert hát, egyik sem volt, úgymond, „egyszerű történet”. Vegyük hát elsőként a magyar–olasz EUROFLASH Reklám Kft.-t, hiszen időrendben is az volt az első! (A második a Csehszlovákiában bejegyzett brnói EUROFLASH-GOZ Sro. vegyesvállalat.)

 
2020.06.09 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Továbblépés – és a tovább élés… már más struktúrával!

Az IFABO’91 Budapest kiemelkedő eseménye volt a BNV-nek! „A Budapesten először megrendezett IFABO (Internationale Fach-Ausstellung für Büro-Organisation), az immár hagyományos bécsi IFABO kistestvére, első alkalommal teremtette meg hazánkban a nagy számítás-, távközlés- és irodatechnikai vásárok, a CEBIT, a SYSTEMS, az OBGATECHNIK, a SICOB stb. légkörét és hangulatát. A budapesti IFABO kiállítóinak száma ugyan elmaradt a CEBIT kiállítóinak számától – ezért áttekinthetőbb is volt –, de a kínálat keresztmetszete, a bemutatott áruk spektruma megközelítette a nyugati példákat. Igy, mint cseppben a tenger, a budapesti kiállítás is már jót tükrözte a fejlődési Irányzatokat.”

 
2020.05.14 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Igaz történetek négy keréken… (hogy egy kicsit másról is meséljek)

A kiállítások kivitelezését többnyire teherautóval bonyolítottuk le. Minél jobban haladtunk az időben, annál nagyobb járműveket kellett igénybe – vagy bérbe – venni, a standok növekedésével arányban. Mint például kamiont (Hungarocamion), viszont ebben az esetben a „személyzet” természetesen személykocsival közlekedett. Ez volt a legolcsóbb és praktikusabb megoldás, hiszen gondolni kellett a városi közlekedésre is, a szállás és a vásár között

Korábban már érintettem két történetet, ami még a Barkas (kisbuszos) korszakban esett meg velünk. Nem volt az a két történet se egyszerű, de hát, az életben semmi sem egyszerű – „események” mindig voltak, amiket le kellet (így vagy úgy) küzdeni a négykerekűekkel.

 
2020.04.24 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

VISSZATEKINTÉS (III.) – és a jövő évtized, már egy kicsit másképpen

Rózsás Janival együtt nőttünk fel Albertfalván az Adony utcában, rúgtuk a bőrt szabadidőben együtt és másokkal anno, aztán ahogy kinőttük az utcát, ment mindenki másfelé. Mikor hazajött az NDK-ból, akkor találkoztunk újra – munkát keresett, s általam került a Hungexpóba, később, az INTER-ART megalakulásakor oda távozott. Én már „ypszilonoztam”, s ahogy már korábban írtam: csatlakozott hozzánk ő is. Ő volt a mi „human erőforrás” intézőnk, másodállásban. Mert volt érzéke ahhoz: kivel lehet együtt dolgozni, és amikor egyszer szóltam neki: kéne megint valaki (mert munkaerőhiányban szenvedtünk, permanensen), 1990-ben Letenyei Karcsit hozta be a céghez.

 
2020.04.10 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Visszatekintés II.

Volt korábban egy „becsípődésem”, ami állandósulni látszott, azaz… egy külföldi partner bevonásával megalakított vállalkozás. – Miért is? A külföldi partner bevonása egy vagy több szinttel emelné a minőséget a hazai piacon, amire nincs itthon financiális lehetőség és vannak ügyfelei, ami biztos bevételi forrást jelenthet a számunkra.

 
2020.03.26 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0