Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

KITÉRŐ (2)… (avagy „környezetvédelem”; igaz történet 1997-ből) folytatás

 
2021.03.03 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

KITÉRŐ (2)… igaz történet 1997-ből)

Albertfalván születtem és ott éltem 24 évet. S amikor mentem vagy jöttem haza villamossal vagy akár HÉV-vel, a kalauz mindig figyelmeztetett mindenkit a Kondorosi útnál: „Albertfalva kitérő”. Idáig járt a sárga villamos, és a HÉV ment tovább Nagytéténybe vagy a Kamaraerdőig, idővel a HÉV megszűnt. Mindig tudtam: hazamenet a következő megállóban kell leszállnom, és már majdnem hazaérkeztem.

Úgy gondolom, a továbbiakhoz találó a KITÉRŐ szó címnek, hiszen egy ponton belépett életembe a környezetvédelem, és ez azért egy kicsit más, mint az a szakma, amit addig gyakoroltam. – Sőt, nem is kicsit más!

 
2021.02.02 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Fizetek, főúr! (Vagy nem…) (Volt egy kiállításunk)

A nyolcvanas évek volt az építkezés, a kilencvenes meg a kiteljesedés, mint korábban írtam - de az sem fenékig tejfel. Mindig akadt valami, ami miatt miközben kettőt előre, egyet hátra kellett lépnünk. De az előrelépésekkel kellett élni, és ezzel gyorsan túlkerülni a veszélyes zónákon, arról nem is beszélve - s a történet így kerek! –, hogy minél gyorsabb az előrejutás, annál több a, hm, „jóakaród”.

 
2020.12.22 | Menüpont: Nyitóoldal | Fényképek: (Volt egy kiállításunk) | Hozzászólások: 0

Emelet, Off-Road… és az élet akkoriban

A történetekhez idézek egy idevágó írást (Todorovits Reától): „Vannak utak, amiket egyedül kell bejárnod. Nem azért, mert senki nem szeret, hanem azért, mert az út végén a cél a tiéd. És lesznek érzések közben, melyeket senki nem ért meg. Nem azért, mert nem érthető, hanem azért, mert csak általad érezhető. És igen, jön majd számos akadály, pofon és tragédia, ahol talán jól jönne egy kéz, ami felsegít, de nem lesz. És nem azért, mert nem érdemled meg, nem azért, mert nem vagy szerethető. Egész egyszerűen a Te utad, a Te célod, amit magadnak kell elérni. Majd aztán lesz, amikor melléd szegődnek, amikor tiszta szívből átölelnek, jön majd olyan is, aki sosem bánt majd. De addig tiéd az út, egyedül, de sosem magányosan.” Ebből azért mintha kimaradt volna valami: …vannak azért olyanok is, akik a felsegítés helyett még beléd is rúgnak, ha az érdekük úgy diktálja..

 
2020.10.27 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

MAXIMA MAXIMÁlisan…

Szakmai, eseménytörténeti írásaid lelkes olvasója vagyok. Történeteid közül számoshoz személyes élményeim is fűződtek. Gratulálok munkáidhoz! Azt gondolom, hogy az új telephelyetek megépítése életműved csúcsteljesítményének tekinthető.” Ezt írta Ambrus Imre, volt kollega a Hungexpóból, és gondoltam: a legjobban úgy tudok „válaszolni” erre, ha folytatom a visszaemlékezéseimet. Ezúttal, egy merész ugrással, visszatérek a kezdetekhez.

 
2020.09.28 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Árumintavásárok… és az építkezés!

Szakmai életem eddigi ismertetését főként a kiállításokon résztvevő cégeknek megjelenésének, gondoltam, most, idézek egy kis történeti áttekintést – habár magam csak 1974 óta vagyok a szakmában. Vagyis: nekem ez a kályha! Meg kell jegyeznem, hogy apai dédnagyapám már az 1885-ös Országos Kiállításon részt vett, ami az első ilyen volt Magyarországon. Ő, akkor, kiállítóként – én, 1974-től, kivitelezőként.

 
2020.09.04 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Nem fenékig tejfel!

Minap írta barátom (Szentes István) Torontóból: hazaköltöznének, mert megunta azt a világot, amiben ’56 óta élnek, Kanadában. Válaszoltam neki, hogy szívesen segítek telek vagy ház keresésében, de akár építkezésben is. Mire ezt felelte: jövő héten mutatja az ügynöknő a házat… egy hétre kiköltözünk... érdeklődésedért, segítségedért, barátságodért hálás vagyok... érdekes lenne, ha házépítéssel tudnánk zárni a kört, mely a Verbéna utcai homokozóba kezdődött... ölellek.

Bizony, ez így volt – ama homokozóban kezdődött számunkra… a jövő. És nem tagnap történt! Emlékszem, rengeteg öntőforma maradt meg az államosítás után a műhelyükből, és mi ezekből az általunk játéknak vélt elemekből alkottunk mindenféle jópofa tárgyakat. Ez volt a kreativitás első próbatétele, 4-5 éves korunkban. Például: kreáltunk egy négyszemélyes motorcsónakot, homokból, az alkatrészeit pedig az említett öntőformákból raktuk össze. Ahhoz, hogy minél inkább élethű legyen, a területet feltöltöttük vízzel – olyan volt, mintha igazi motorcsónakban ülnénk. (Arról inkább nem beszélnék, hogy mit kaptunk a szülőktől, amiért eláztattuk a kertet, mert nem az a lényeg. Jó játék volt – megérte. Tanultuk az életet, és e mellett a kellemetlenségeket is megtanultuk kezelni.)

 
2020.08.03 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

VILÁGKILÁTÁS…

„Pártcsatározások”: az ó-rendszerbeli beidegzettség kulcsszava. Aki bírál, az akadékoskodik, az a „népgazdasági érdekkel” szemben lép föl. Hiába, hozzá kellett szokni ahhoz, hogy az ellenvéleményeknek tétjük is lehet. De persze nyilván a külpolitikusi szemnek is tetszetős a fennakadás nélküli egység – föltéve, ha ebből nem lesz blamázs. 1994 júniusában, az MSZP–SZDSZ koalíciós tárgyalások idején Horn Gyula, megbízható forrásaink szerint, valósággal megkönnyebbült, amikor az Expo lemondása került szóba. A lemondást aztán 232 igen, 94 nem szavazattal, 6 tartózkodással szavazták meg. Ez történt 1994. november 8-án.

A BIE november végén visszavonta Magyarországtól a világkiállítás rendezési jogát. Akárcsak három évvel korábban, akkor is volt népszavazási aláírásgyűjtés, az Új Magyarország című napilap és az Ifjúsági Demokrata Fórum szervezésében. És ekkor sem gyűlt össze a referendum kiírására kötelező százezer hiteles aláírás (bár 80 ezer állítólag összejött).

Ilyen és ehhez hasonló történeteknek azonban manapság is van folytatása, mind a mai napig...

 
2020.07.07 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Nem minden papsajt…

Két, általam alapított vegyesvállalattal szeretnék foglalkozni – és külön-külön gondolnám megírni a visszaemlékezést, mert hát, egyik sem volt, úgymond, „egyszerű történet”. Vegyük hát elsőként a magyar–olasz EUROFLASH Reklám Kft.-t, hiszen időrendben is az volt az első! (A második a Csehszlovákiában bejegyzett brnói EUROFLASH-GOZ Sro. vegyesvállalat.)

 
2020.06.09 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Továbblépés – és a tovább élés… már más struktúrával!

Az IFABO’91 Budapest kiemelkedő eseménye volt a BNV-nek! „A Budapesten először megrendezett IFABO (Internationale Fach-Ausstellung für Büro-Organisation), az immár hagyományos bécsi IFABO kistestvére, első alkalommal teremtette meg hazánkban a nagy számítás-, távközlés- és irodatechnikai vásárok, a CEBIT, a SYSTEMS, az OBGATECHNIK, a SICOB stb. légkörét és hangulatát. A budapesti IFABO kiállítóinak száma ugyan elmaradt a CEBIT kiállítóinak számától – ezért áttekinthetőbb is volt –, de a kínálat keresztmetszete, a bemutatott áruk spektruma megközelítette a nyugati példákat. Igy, mint cseppben a tenger, a budapesti kiállítás is már jót tükrözte a fejlődési Irányzatokat.”

 
2020.05.14 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Igaz történetek négy keréken… (hogy egy kicsit másról is meséljek)

A kiállítások kivitelezését többnyire teherautóval bonyolítottuk le. Minél jobban haladtunk az időben, annál nagyobb járműveket kellett igénybe – vagy bérbe – venni, a standok növekedésével arányban. Mint például kamiont (Hungarocamion), viszont ebben az esetben a „személyzet” természetesen személykocsival közlekedett. Ez volt a legolcsóbb és praktikusabb megoldás, hiszen gondolni kellett a városi közlekedésre is, a szállás és a vásár között

Korábban már érintettem két történetet, ami még a Barkas (kisbuszos) korszakban esett meg velünk. Nem volt az a két történet se egyszerű, de hát, az életben semmi sem egyszerű – „események” mindig voltak, amiket le kellet (így vagy úgy) küzdeni a négykerekűekkel.

 
2020.04.24 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

VISSZATEKINTÉS (III.) – és a jövő évtized, már egy kicsit másképpen

Rózsás Janival együtt nőttünk fel Albertfalván az Adony utcában, rúgtuk a bőrt szabadidőben együtt és másokkal anno, aztán ahogy kinőttük az utcát, ment mindenki másfelé. Mikor hazajött az NDK-ból, akkor találkoztunk újra – munkát keresett, s általam került a Hungexpóba, később, az INTER-ART megalakulásakor oda távozott. Én már „ypszilonoztam”, s ahogy már korábban írtam: csatlakozott hozzánk ő is. Ő volt a mi „human erőforrás” intézőnk, másodállásban. Mert volt érzéke ahhoz: kivel lehet együtt dolgozni, és amikor egyszer szóltam neki: kéne megint valaki (mert munkaerőhiányban szenvedtünk, permanensen), 1990-ben Letenyei Karcsit hozta be a céghez.

 
2020.04.10 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Visszatekintés II.

Volt korábban egy „becsípődésem”, ami állandósulni látszott, azaz… egy külföldi partner bevonásával megalakított vállalkozás. – Miért is? A külföldi partner bevonása egy vagy több szinttel emelné a minőséget a hazai piacon, amire nincs itthon financiális lehetőség és vannak ügyfelei, ami biztos bevételi forrást jelenthet a számunkra.

 
2020.03.26 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Visszatekintés I.

„A ​kiállítástervezés legfontosabb tényezője maga az ember. A szerkesztés alapelvei és a személyes alkotó törekvések a közönség felé irányulnak, benne találják meg céljukat. És ki a közönség? Minden egyes – a kiállítást látogató – érzékelő, mozgó, érdeklődő, elfáradó, kíváncsi, kétkedő, türelmes, tudni vágyó és sok másféle személyiség. Van közöttük művelt és tájékozatlan, öreg és gyerek, van, aki tudja, hogy miért jött, van, aki csak betévedt. A jó kiállítás mindenki számára nyújt valamit. A szerkesztés elvei, a tervezés megoldásai csak az emberismeret, a közlésvágy és a felelősség egységében képesek hatni” – írja Gergely István könyvének bevezetőjében (A kiállítás művészete; 1979).

 
2020.03.03 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Versenyfutás az idővel (Time is Money)

„És végre megfelelő raktár után is kellett néznünk! Hiszen szanaszéjjel tároltuk a dolgainkat, egyre bonyolultabb volt az összeszedésük egy-egy munka előtt – egyre növekvő bérleti árakról nem is beszélve. (Ez különben egy elég érdekes történet – mármint a raktár megtalálása –, külön is foglalkozni fogok vele a következőkben.)” Az előző fejezetből idézve.

 
2020.01.28 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Ez már tiszta Amerika

Ezek a történetek 2020 tól visszatekintve 34 éve történtek meg, egy pár érdekesség az akkori korból, azaz 1986-ból

január 15. – Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár nyilatkozata országa leszerelési programjáról.

április 26. – A világtörténelem legsúlyosabb atomkatasztrófája békeidőben: felrobban a Csernobili atomerőmű egyik reaktora.

június 24. – Megkezdi sugárzását a Danubius Rádió, Magyarország első kereskedelmi rádiója.

július 27. – Budapesten fellép a Queen együttes.

október 15. – Moszkva hat ezreddel (1 páncélos, 2 gépesített lövész, 3 légvédelmi) kezdi meg nyolcezer szovjet katona kivonását Afganisztánból.

 
2020.01.02 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Száguldás ¬¬¬Barkasszal (a nyugati autópályákon)

(Barkas, az NDK-s kisvillám.  A Barkas szó jelentése gyors, vagy villám…)  

Hogy ne csak szakmai fejlődésről tegyek tanúbizonyságot az elbeszéléseimben, hiszen ezek jobbára unalmasak azok számára, akik nem érdekeltek a szakmában, három történetet egy kicsit más szemszögből is elmesélek. Mert ez is hozzátartozott az életünkhöz.

 
2019.12.06 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Az együgyű paraszt és a ló esete…

Úgy voltunk ezzel a vállalkozással, mint az együgyű paraszt, aki elment a vásárra vett egy lovat, hogy könnyebb legyen az élete. Nem gondolt arra, azt fel is kell szerszámozni, kell hozzá kocsi, eke és így tovább.

 
2019.11.22 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Kinyílt a magyar valóság

A pakliban volt egy külföldi lehetőség is...

 
2019.11.06 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Ajtón ki, de nincs másik, amin be…

Útravaló

 
2019.09.18 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Új szelek fújnak, avagy a damaszkuszi út vége

 
2019.06.17 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Szabadkától Limáig

 

Elemér kollégám emlékének ajánlom ezt a kis visszaemlékezést,

aki 2018 december 20. óta már az égi Jumbo Jet utasaként

tekint le ránk, földi mivoltunkban…

 
2019.05.13 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

A kiállítások tervezése és kivitelezése mellett azért van szükség más tudásra is!

 
2019.04.25 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Köln vonattal és DUBAI repülővel 1978

 
2019.04.02 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

SKÓCIA, Edinburgh + egy kis történelem

 
2019.03.22 | Menüpont: Nyitóoldal | Fényképek: EDINBURGH | Hozzászólások: 0

Párizs, Berlin valamint Lipcse

Három kiállítás és környezete saját szemmel...

 
2019.03.14 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

MEGÉRKEZTEM

 
2019.03.01 | Menüpont: Nyitóoldal | Fényképek: Zágráb, Erfurt, Moszkva | Hozzászólások: 0

Irány, Kairó! – s ez még mindig Afrika

 
2019.02.21 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Kitérő… (egy kis szakmai áttekintés, egy levegővétellel)

 
2019.02.14 | Menüpont: Nyitóoldal | Fényképek: Különféle standkialakítások | Hozzászólások: 0

Megérintett a lehetőségek szele… (avagy egy spirál eleje)

 
2019.02.09 | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Képgaléria

kilátás

2021.02.02
2
0

OFF Road

2020.10.27
5
0

Emeletes standok

2020.10.27
8
0

Archi-Tech 3D képek

2020.09.28
16
1

Nem fenékig tejfel!

2020.08.03
8
0

VILÁGKILÁTÁS…

2020.07.07
15
0

Nem minden papsajt…

2020.06.09
10
0

VISSZATEKINTÉS III:

2020.04.10
12
1

Visszatekintés II.

2020.03.26
11
0

Visszatekintés

2020.03.03
18
0

Versenyfutás az idővel

2020.01.28
10
0

Ez már tiszta Amerika

2020.01.02
15
0

46 Lovas BARKAS

2019.12.06
7
1

A Magyar valóság

2019.11.06
20
0

Y STUDIO + DUBAI 2

2019.06.17
6
0

PERU - LIMA - NAZCA

2019.05.13
10
0

DUBAI

2019.04.02
1
0

EDINBURGH

2019.03.22
4
0

Párizs

2019.03.14
9
0

Kairó

2019.02.21
11
0

MEDICOR

2019.02.09
3
0

Libia (Tripoli)

2019.02.01
6
0
0

Első nyugati túra

2017.05.10
6
0

A bizonyíték

2016.07.21
3
0

Nyári kirándulás

2016.06.01
6
0